arra, hogy ne omoljon minden össze. Ez van most. A jó öreg munkaterápiához folyamodtam/folyamodom megint. Nem is nagyon tudok mást tenni mondjuk, az éhség miatt sem, de adja magát a megoldás, ha dolgozom, akkor ugyanis nem gondolkozom máson, és nem nagyon fáj semmi. Akkor csak egyetlen…

volt a mai.  És nem azzal kezdődött, hogy kézhez kaptam a leleteimet, hanem sokkal inkább azzal, amikor megtudtam, hogy hiába ültem a Fiumei úton már kétszer másfél órát a munkaviszony igazolásomért. Merthogy nem készült el. Illetve félreértették. És nem úgy készült…

nahát. miután a freeblog szemmel láthatóan bedögleni látszik (március 15. óta nem tudok posztolni rá semmit) - ide költöztem. mostantól itt folytatom, amit ott elkezdtem. vagyis az írást. annak is azt a részét, amit tekintenek így, meg úgy, de figyelmen kívül mégse' hagyható…