volt a mai.
És nem azzal kezdődött, hogy kézhez kaptam a leleteimet, hanem sokkal inkább azzal, amikor megtudtam, hogy hiába ültem a Fiumei úton már kétszer másfél órát a munkaviszony igazolásomért. Merthogy nem készült el. Illetve félreértették. És nem úgy készült el, ahogy kellett volna. Értsd: csak a vállalkozói öt évemről kaptam igazolást, a többi, közalkalmozotti időről, ami 22 év, arról nem. (Köszike, az lett volna a lényeg) Az ő verziójuk szerint mást húztam alá és nem jól töltöttem ki a kérőlapot. A nagyon kedves ügyintéző töltötte ki másfél hónappal ezelőtt, de ez nem számít, a papíron az én aláírásom van. Nem lehetek győztes. Öt percbe telt, míg rájöttem. és akkor hisztériázni kezdtem. Mondtam nagyon szépeket, de mindvégig megmaradtam intelligens nőnek, és e kettő együtthatásaként hamarost megérkezett a kérdés: Mikor tud bejönni a papírokért? Mondtam, hogy hétfőn reggel. (ma péntek volt). Kiegyeztünk egy szerda reggeli időpontban végül...
Egy órával később Marival megtudtuk, hogy az El- Al-nál elfogytak az akciós repülőjegyek. Nem lehet előre foglalni, csak három napos fizetéssel. Mennénk önkéntes munkára a szabadságunk alatt (mert csak így jutunk el a tengerhez) olyan szegények vagyunk, mint a templom egere ugyanis, csak ha dolgozni megyünk, akkor van esélyünk kifeküdni 7végére legalább a fövenyre a világ bármely sarkán, de különösen ott, ahol érdemes... Az akciós repjegy 49 ezer oda-vissza útra, (és 42 wizzair-rel) - ez is épp kispórolható, de ha nem lesz a fizetésünkkor semmilyen időpontra már, akkor nem tudunk menni... És ugrik az egyetlen esély, hogy kicsit pihenjünk, hogy három év után újra megláthassam a tengert és a földet, amit mindennél jobban szeretek...
Bánatunkban ettünk egy gyrost. A telefonom lemerült, és nem sikerült feltöltenem, mert a töltő egy hatalmas durranással kiégett, itt maradtam az én okoskám nélkül, benne minden telefonszámmal, áááááhhhh, csak két fontos hívást vártam, az egyik Anetté, és csak két-három telefont kellett volna elintéznem, köztük felhívni Apát és a rabbit... Telefontöltőt nem tudok venni, több, mint háromezer forint :(
A könyvtárban (Szabó Ervin) megint rámvertek egy kétezres késési díjat és nem érdekelte őket, hogy három hétig betegen hevertem, miért nem hosszabbítottam e-mailben? - végülis igazuk van... Az olvasójegyem ráadásul lejár 27-én, meghosszabbítani legolcsóbban is 1900 forint, arra sem volt pénzem, de még két Uliczkaja-t azért sikerült kikunyerálnom 27-ig.
Hazavergődtem 2-re, és tudtam, hogy Anettel ma már nem fogok tudni találkozni, pedig nagyon - nagyon vártam, már fél éve nem láttam legalább... :( Itthon azután nem találtam másik töltőt, a PC-hez csatlakoztatható izé sem volt meg, így el kellett fogadnom, hogy a mobilom halott marad a hétvégére.
Akkor felkúsztam a netre és megtudtam, hogy a Sirályba (ami egy jó kis hely, és én is szeretem) ismeretlen biztonságisok (a kormány veszett felbérelt kutyái?) betörtek és lezárták azt. Csak azért, mert az elmúlt hetek-hónapok tiltakozói, tüntetés-szervező aktivistái ott szoktak találkozni... Most ezt kell kommentelni? Ez eléggé kimeríti a terror fogalmát, én azt gondolom. Demokráciában ez elképzelhetetlen: Egy kávézót bezárni, csak azért, mert ott ellenzékiek gyűlnek össze beszélgetni... :( What a shame!
Az ország miniszterelnöke eközben reggel úgy nyilatkozik, hogy ostorcsapások és botütések nyomát érzi a hátán, de mégis boldog. mert ő szabadságharcot vív, most éppen a rezsicsökkentésért. Hát ez pedig a komplett idiotizmus fogalmát meríti ki...- ez kétségtelen. Nem tudom, mi lenne jobb, ha kitiltanák az Európa-parlamentből, és megvonnák a szavazati jogát, vagy sem?! Nem tudom, de előbb-utóbb biztos meg fogják tenni! És befagyasztják az összes eu-segélyt Magyarország számára... Talán még az EU-ból is kilökik a hazámat emiatt a kretén kormány miatt, ami már amúgy is elüldözte a fiatal értelmiség nagy részét innen...
Gáz. Kifejezhetetlen nagy tréfli, ami lett ebben az országban, a hazámban, ahol boldogan tudtam élni negyven évig... és még nincs vége a borzalmaknak. De most nekiláttam palacsintát sütni, utána meg bejön a szombat, és én akkor is pihenni fogok, csakazértis. Olvasni fogok, gondolkozni, és imádkozni!
