valamint a Rák és a Bakocska. - Ezek, Ők az én gyermekeim. Négyen, négyféle csillagkép alatt.

A Nagymedve a Vízöntő és a Halak határnapján született, ('89. február 19-én este nyolckor) de a napja is a Halakban van, hiába szeretne Vízöntő lenni, közel sem olyan önző és öntörvényű. Sokkal inkább elúszós, mint én. Ő a legnagyobb fiam, József.

A Kisgöncöl Skorpió, mert '91. november 15-én született délután kettő óra öt perckor, nem tudom, hol van a napja, azt sem tudom, mi az aszcendense, de a göncölszekér képét rajzolta az arcára az Úristen játékos kedvében, amikor tíz éves lett, anyajegy-pöttyökből, mégpedig a bal arcfelére, és igen, ez jelent valamit szerintem, nem is keveset. Ő a középső fiam, Gyuri.

Bakocska a legkisebb, az előző posztot róla írtam, '93. december 27-én született, mert már akkor is illedelmes és tapintatos, jó gyerek volt, aki belátta, hogy három testvérének és nagyszüleinek fontosak a karácsonyi ünnepek az ő anyjával töltendő, pedig tizenkilencedikére voltam kiírva szülni, Ő inkább rávárt az eseményre egy hetet. Zsolt Máté.

Rák, a lányom, aki hiába szeretne oroszlán lenni, maximum csak az aszcendense az, és ez nagy szerencse, mert még olyanabb lenne velem, - ha nem indítják meg a szülést és akkor jön, amikorra ki voltam írva, vagyis '85. július 21-én, vagy azután... - nos, akkor aztán jól néznénk ki! :) Állandóan támadna, okosabb volna és uralkodni akarna. Ő Zsófi.

*

És én szeretem ezeket az ivadékokat, a gyerekeimet, akik olyanok, mint a málnavesszők, elülteti őket az ember, azután évről -évre máshol hajtanak ki, és folyamatosan ritkítani kellene róluk az elszáradt és vadhajtásokat. Szeretem őket, és nem csak azért, mert az enyémek, hanem mert ismerem őket, és fogantatásuk óta tudom róluk, hogy jóra valóak.

Igen. én tudom. Anya is tudta. Mások pedig jól benézték ezt a kérdést...

*

Tavaly kirúgták a Kisgöncölt igazolatlan hiányzások miatti indokkal, a 11. osztály elvégzése után, és másfél évvel az érettségi előtt. Idén pedig ki akarják rúgni a legkisebbet, Bakocskát, az előző posztban leírt viselt dolgai miatt.

Tény, hogy az úgynevezett negatív tulajdonságaikat tőlem örökölhették, és ez minden csillag-állástól független dolog. Bennem is elég csökevényes a kritikátlan tekintélytisztelet, szeretem megfigyelni az embereket és csak akkor hinni nekik, akkor "szót fogadni", ha hitelesnek találom őket. Szeretem a magam útját járni, és abban a ritmusban, ahogy én érzem jónak. Van, amikor nagyon lusta vagyok, és kevesen látják azokat a pillanatokat, amikor úgy dolgozom kitartóan, mint valami igavonó barom... Őszinte vagyok, soha nem alakoskodom. Piszok szar a PR-om, és a self-menedzsment egyáltalán nem megy nekem. Valahogy mindig azt képzeltem, hogy szeretnek engem az emberek, de egy másik pillanatban meg nem tudom ezt elhinni mégsem. De nem alkuszom, nem nyalok sem seggeket, sem talpakat, hanem csak önmagamat adom, és gátlástalanul nevetek szeretetből, amit sokszor gúnynak tekintenek és félreértenek. - A gyerekeim, a fiaim különösképpen, mind rám hasonlítanak.

A Nagymedvével is nagyon sok baj akadt középiskolás évei idején, soha nem tudta befogni a száját, ha valami igazságtalanságot tapasztalt, nem volt benne semmiféle tekintélytisztelet. De azért ő leérettségizett, és lehúzott a Pécsi Tudományegyetemen öt szemesztert, most pedig elmegy katonának.

És igen, a Zsófinak voltak tanulási nehézségei, de ő is leérettségizett és szerzett két szakmát. Ok. Rosszabb nyelvek most mondhatják, hogy akkor még élt a nagyanyjuk, és neki köszönhető mindez, nyilván van is ebben igazság, (bár Ő maga ez ellen hangosan tiltakozna, úgy hiszem!) ...és? most mit csináljak, ha már nem él, és nincs, aki segítsen? Apa korrepetálja a Bakocskát rendszeresen. Több nem megy. :(

*

De ami bánt, az tényleg az, hogy mennyire benézték maguknak a két kisebb fiamat mindazok, akik nem ismernek minket valóságosan... Ami nagyon bánt, az a mechanizmus maga, ahogyan az emberek ítélkeznek. Tavaly egyik alkalommal, amikor bementem az iskolába, a liftnél találkoztam egy régi egyetemi csoporttársammal, Virág Emesével. Mindig jóban voltunk, Emese nagyon tehetséges színésznő lett volna, igyekeztem segíteni neki, amiben csak tudtam, küldtem neki a képzésekről ismertetőket, elvittem a Versmondókhoz, stb. de azután tanár lettinkább mégis, mert egyszerűbb volt ez, és így többet lehetett keresni, meg van három hónap nyári szabadság is, amikor azt csinál, amit akar, hazamegy pl. erdélybe nyaralni... És mit ad Isten, épp abban az iskolában kapott állást, ahová a fiaim jártak. Sőt, tanította is őket.Amikor pedig aznap meglátott a liftnél a fiaimmal, akkor megállt, és felhördült hangosan, jó nagy tömeg előtt: Úristen Kriszta! Mondd, hogy nem igaz! Mondd, hogy ez a két gyerek nem a te fiad! - Életemben nem esett ennyire rosszul semmi. Este aznap írtam neki egy e-mailt és mondtam, hogy nagyon bánt, ami történt ott a lift előtt. És hogy nem egészen volt ez a szitu rendben... Emese teljesen felháborodott, és egyáltalán nem értette, mi bajom van, miért csinálok ebből ügyet, valamint közölte, hogy ne haragudjak, de a fiaim tényleg borzalmasak, és nekem sem esett volna rosszul annyira ez az egész, ha nem tudnám ezt a lelkem mélyén... - Erre már nem volt mit mondanom. A fiaim nem borzalmasak, egyáltalán. Vagy ha igen, akkor csak annyira azok, amennyire én voltam. Csakhogy engem nem Virág Emesék tanítottak, - ez lehet az ok, hogy most másnak látszom... - De ezt a nagyon lényeges mondatot a hányingerem miatt már nem volt sem időm, sem kedvem elmondani neki...

Mindegy is. A lényeg az, hogy Gyuri, akit tavaly kirúgtak az iskolából, valahogy abszolút és végérvényesen belekeveredett a bűnbak szerepbe. A kislány, akibe szerelmes volt, három évvel fiatalabb volt nála, és miután a kapcsolatnak vége lett, - de persze csak akkor, és nem előbb, - egyből az én fiam lett az ő megrontója... Pedig mióta a love-story véget ért, azóta az én fiam nem bulizik, szinte nem is jár el sehová, itthon zenél, rajzol, olvas, eszik-alszik, és a macskával, meg a kiskutyájával játszik, no, és időnként elmegy az esti gimnáziumba, ... Tűzoltó akar lenni egyébként. Az a kislány viszont azóta is party-arc, eljár minden 7végén, ezzel- azzal, mikor kivel, és úgy beszél általában a felnőttekkel, hogy az összes zsebekben kinyílik a bicska... tobzódik, lázad, mert kamasz, a legdurvább korszakát éli,... - De a suliban még mindig úgy van tálalva az egész, hogy pszichológushoz kell járnia szegénynek, mégpedig az én fiam miatt...

Hogy MI VAN?

A képen Kisgöncöl látható, Gyuri, aki a járműveken mindig átadja a helyet a nőknek, az idősebbeknek és a kisgyerekeknek. Aki leteszi elém a félig evett joghurtját, ha látja, hogy éhes vagyok. Aki szerint én csakis Holy priest lehetnék, mint karakter a WoW-ból, és aki velem akart énekelni 12 évesen a Megasztárban Sean Paul számokat ... ("biztos, hogy nyerünk anya!")

Igen. Ő Gyuri, aki egy pészachi vacsorán az asztaltársunk elszakadt nyakláncának gyöngyeit egy órán át szedegette a padlóról (idősebb hölgy volt az illető) és Ő az, aki, ha egészségügyi kérdések merülnek fel, azonnal rám néz, azt mondja: na, hallgatunk Dr. House! - és ezt sosem teszi gúnyból!

Ő az én Gyuri fiam, aki nem rontott meg senkit, basszus, hanem aki éppen hogy elvitte a balhét mások helyett! Ő az a gyerek,akivel példát statuáltak. Tudjátok mit? csak gratulálni lehet az egészhez! De tényleg. :(((