nahát. miután a freeblog szemmel láthatóan bedögleni látszik (március 15. óta nem tudok posztolni rá semmit) - ide költöztem. mostantól itt folytatom, amit ott elkezdtem. vagyis az írást. annak is azt a részét, amit tekintenek így, meg úgy, de figyelmen kívül mégse' hagyható azoknak, akik kedvelnek, és azoknak, akik nem annyira, de mégis kíváncsiak, hogy azután mindenféle következtetések levonására felhatalmazva érezhessék magukat, - szóval sokaknak

hehe. ez a blog már nem lesz annyira finomkodó mint a hevron.freeblog.hu - itt még őszintébb leszek, írhatunk is rá rögvest piros karikát 18-as számmal, plusz egyéb figyelmeztetéseket, "csak erős idegzetűeknek", ésatöbbi, tetszés szerint...

a hóvihar és nemzeti ünnepünk óta az ingerküszöböm ugyanis még mélyebbre ereszkedett, leverte a lécet rendesen nálam a tél és a kormány, és azóta hisztis vagyok kissé.

az is hozzájárult nyilván, hogy abban az időszakban éppen betegen darvadoztam, beszedtem valami vírust, amitől két hétig fuldokoltam, lázas voltam, de annyira, hogy a fehérvérsejtjeim azóta is tömegével képződnek a tegnapi laboromban pl. húszezres a kimutatható nagyságrendjük, ami ugyebár nem egy szolid hadsereg. Gamma GT, a személyes őrezredem, köszöni jól van, ő is felpörgette magát, a sokszorosára, és most dühöngés van, megtorlásokkal - együtt viszik végbe ezt, gondolom.

utálom ezt a betegséget, utálom a telet már, és utálom a kormányt, mind egyforma, egyik sem adja fel, küszködik, nem érti meg, hogy pedig már régen vége. mindháromnak vége van már. nahát. így függ össze az őserő, a politika és az én senyvedő porhüvelyem. ezen a ponton található bizonyos azonosság.

azután meg azon is kikattantam, hogy mennyire sok ember szeret. itt volt a szülinapom, és százak felköszöntöttek a facebook-on, meg a munkahelyemen, és még máshol is. ez mindig meglep engem, megrendít, hogy szeretnek, azon én mindig nagyon elcsodálkozom valamiért, talán mert ismerem magam :)

de tényleg. a legjobb fejek a fiaim barátnői voltak, Judit, Bagyi barátnője, aki például beállított egy fehér jácinttal, (mert olvasta a blogomat), és ez a cselekedet, maga a tény, olyan fajta lelki finomságról árulkodott, amitől csak titokban sírtam, egy kicsit és szigorúan örömből... Dorina pedig Guszti barátnője, hozott nekem egy tábla csokit, de nem akármilyet, hanem mandulásat. arról fogalmam nincs, hogy honnan tudta, a mandulával, dióval és mogyoróval szelídülök meg leginkább? :)

amúgy meg, akiktől vártam, hogy felköszöntsönek, egyetlen sms-t nem írtak... - hát így megy ez. rossz felé irányulnak a vágyaim és vonzódásaim. ez most már tény, látható jelekkel, és értek belőlük, nekem kell változtatnom. magamon. persze. és fura, de azt érzem, hogy ez most már nem lesz annyira nehéz. 

másról majd máskor. most szép szombatot, akit illet, akit pedig nem, annak kellemes 7végét! <3